Amikor szülést kísérek egy kicsit én is szülök…
Micsoda merész gondolat, nem?! Ugyan már, hogy is lehetne?! Mire is gondolok, amikor ezt mondom?
A várandósok gyakran megosztják velem a szülés előtti napokban megélt álmaikat, megérzéseiket. Ezek nagyrészt nem konkrét adatok és kézzelfogható dolgok, azonban, ha kicsit beleérzünk és foglalkozunk vele, előrevetíthetnek várható eseményeket, akár a szülés indulását is. Nekem is vannak hasonló élményeim, ha kapcsolatban vagyok egy gyermekét váró Nővel. Amikor egymásra találunk egy édesanyával és együttműködés mellett döntünk, aláírjuk a megállapodást, az messze túlmutat a fizikai dolgokon. Szövetségre lépünk. Lelkileg is. Én is bevonódom a folyamtokba... A szüléshez közeli napokban gyakran érzem én is a hívást a lassulásra, befelé fordulásra, belső figyelmem és gondolataim egyre inkább az édesanya felé terelődnek. Lehetőségeimhez mérten igyekszem is ennek teret adni. Az is megesik többször; azzal az érzéssel fekszem le, hogy nem alszom végig az éjszakát. Általában csörög is a telefon a fejem mellett. Vajúdás alatt is figyelem a saját testi érzeteimet és bevillanó gondolataimat, hiszen sokszor ezek segítenek abban, mit és hogyan tegyek, mondjak egy-egy helyzetben. Mondhatnám, hogy kiterjed az érzékelésem, nem csak a saját testemet és lelkemet érzem. Talán kicsit hasonló ez, csak más minőségben ahhoz, amit már kutatásokkal is vizsgáltak és alátámasztottak, miszerint egyes édesapák együttérzésből hasonló tüneteket produkálnak, mint várandós párjuk. Milyen izgalmas jelenség ez is…
Szülést kísérni a szó valódi értelmében kívülről, azaz kívül maradva a folyamaton nem lehet (legalábbis szerintem). Alkalmazhatok én számos masszázstechnikát és fájdalomcsillapító praktikát, használhatok bármilyen szép és biztató szavakat, önmagában az olyan, mint a háromlábú szék a harmadik lába nélkül. Ha érzékeny ponton terheled, felborul. Ha lelkem nem nyitott rád, nem lát téged, nem adhatok stabil támaszt.
Ezzel együtt, valami valóban megszületik bennem is egy-egy ilyen folyamat végére. Talán nem is egyvalami… új érzések, új nézőpontok, új tapasztalatok, a hála erős érzése… Formál, alakít engem is, aminek hatására más minőségben létezem tovább magam is.