A császármetszés ezer arca… és ahogyan én megismertem
Van programozott, van életmentő, van tervezett, van nem várt, van indokolt, van indokolatlan… van, akinek megváltás, van, akinek csalódás, van, aki örömmel emlékszik rá, van, aki legszívesebben örökre felejtené…
Őszintén megírtam korábban, milyen nehéz is volt nekem a műtét és az utána következő időszak. Most arra helyezném a hangsúlyt mivel, és hogyan lettem több általa. Minden történés, nehézség az életünkben egyben lehetőség is. Én is elindultam az Úton ennek hatására, és visszanézve ennyi idő után már hálával és szeretettel gondolok az akkori helyzetemre és Önmagamra.
🌸Megtanultam jobban szeretni a testem és gondoskodni róla. Rájöttem mekkora erő van a testemben, milyen szívós is valójában és mennyi mindent kibír, mennyi mindenből fel tud gyógyulni. Rájöttem, hogy negyed annyira sem értékeltem a teljesítményét és az egészséges működését, mint kellett volna. Azóta jobban figyelek arra, mit eszem, miből főzök magamnak és a családomnak. Rendszeresen mozogni is utána kezdtem el, elég nyomós indok volt a műtét és a szétnyílt hasizmom, ami már visszaerősödött, de ha nem tartom a szintet igen kellemetlen tüneteket tud okozni. Kipróbáltam, nem tetszett, inkább tornázom.😊
🌸Megbarátkoztam a műtéti hegemmel és teljesen magamba integráltam. Hiába tudtam, hogy egy életre figyelmet és törődést igényel, sokáig hozzá sem bírtam érni, azt sem bírtam, ha más teszi, ránézni sem volt kellemes. Érzéketlen is volt, zsibbadt is néha, fájt is testileg-lelkileg egyaránt. Ma már szeretem, simogatom, masszírozom, és érzek is vele.
🌸Megtanultam segítséget kérni és elfogadni. Általában igyekeztem segítség nélkül, egyedül megoldani mindent is… Na ez hirtelen a fizikai képtelenség kategóriába került, amit először lelkileg is nehezen viseltem, de bele lehet tanulni…😉
🌸Megtanultam jobban szeretni és elfogadni saját magam, törődni magammal. Üres tálból nem lehet megkínálni senkit, valóban. Ha én nem szeretem magam, hogyan szerethetnék igazán bárki mást? Ha nem fogadom el magam teljesen, mindenki másban is a hibákat fogom látni. Ha nem törődöm magammal, és fáradt vagyok, a fizikai-lelki szükségleteim nincsenek kielégítve hogyan is lehetnék türelmes, kedves, megértő a gyerekemmel, a párommal, vagy bárki mással? Ráadásul tudjuk egy ideje, hogy a gyerekek a példánkból tanulnak, nem abból, amit megpróbálunk beléjük nevelni. Nekem ez elég nagy motiváció sok mindenben.
🌸Megtanultam és tapasztaltam, hogy érzéseket nem vitatunk! Sem a sajátomat, sem másokét! Az érzések megjelennek, nem én tervezem el előre, hogy most meg leszek bántva, vagy dühös leszek, esetleg magányos és meg nem értett. Az érzés van, az érzés egy iránytű, egy sárgán villogó jelzőberendezés. Megmutatja mivel van dolgom, mi felé kellene fordítanom a figyelmemet, min kellene dolgoznom, ahhoz, hogy aztán valóban még jobban érezzem magam és szebbnek lássam a világot is.
🌸Megtanultam, hogy elég jó vagyok úgy, ahogy vagyok! Nem kell tökéletesnek lennem. Elég jó anya vagyok! Sőt a lányomnak én vagyok a legjobb anyukája, (ahogy te is a saját gyermeke(i)dnek) hiszen nem véletlenül választott engem Édesanyának. Aki ítélkezik felettem és minden tettemet lépten-nyomon bírálja, az én magam vagyok. Szóval inkább barátságot kötöttem magammal.
Nekem a császármetszés egy igazi nagy beavatás volt, szerencsére a segítség is rám talált, voltak, akik fogták a kezem, ha kellett és kísértek a nehézségek közepette. Mára Én is készen vagyok fogni a Te kezed a saját Utadon, ha van benned elég erő, bátorság és kitartás végig menni rajta.
Tiszta szívvel és szeretettel ajánlom a Császárvonal oldalt, csoportot, a videótárat, a Hegmesék című könyvet. A fizikai és lelki felépülésemben nagy szerepet játszottak már a kezdetektől egészen a mai napig is. Videóik sokat segítettek a fokozatos fizikai felépülésben a műtét utáni napoktól kezdve, a csoport pedig óriási lelki támaszt nyújt. A Hegmesék szintén hiánypótló alkotás, amit bátran ajánlok mindenkinek. Annak is, akinek nincs gyereke, vagy nem császárral szült.